1999. évi XLII. törvény a nemdohányzók védelmérôl és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól A törvényt az Országgyulés az 1999. április 13-i ülésnapján fogadta el. Az Országgyűlés, tekintettel a magyar lakosság kedvezôtlen népegészségügyi mutatóira, annak érdekében, hogy a dohánytermékek fogyasztásának szabályozásával, illetôleg forgalmazásának részleges korlátozásával védelmet nyújtson a nemdohányzók, valamint az életkoruk vagy egészségi állapotuk miatt egyébként fokozott védelmet igénylô személyek részére a passzív dohányzás káros hatásaival szemben, elôsegítve ezzel az egészséghez, valamint az egészséges környezethez fűzôdô alkotmányos jogok megvalósulását és

ha magától nem nyílik meg a kis ablak, klikkelj ide

védelmét, figyelemmel azonban - az ellentétes érdekek megfelelô egyeztetésével - a dohányzás fogyasztói szokásokkal összhangban álló lehetôségének biztosítására, a következô törvényt alkotja: Értelmezô rendelkezések 1. § E törvény alkalmazásában a) dohánytermék: cigaretta, szivar, szivarka, pipadohány és más fogyasztási dohány, vagy egyéb, külön jogszabály szerint dohányzásra szánt, dohány alapanyagú termék; b) dohányzás: a dohánytermék füstképzôdéssel járó elégetése; c) közforgalmú intézmény: az érintettek számára közfeladatot, illetôleg közérdekű vagy egyéb szolgáltatást, ellátást (a továbbiakban együtt: szolgáltatás) végzô természetes vagy jogi személynek, illetôleg jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak a szolgáltatás, illetve az azzal összefüggô tevékenység biztosítására szolgáló létesítménye vagy egyéb eszköze; d) rendezvény: a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, valamint gazdasági, kulturális, - nem szabadidôs jellegű - sport, egyházi, érdekvédelmi céllal, legalább három személy egyidejű jelenlétével létrejött szervezett összejövetel, illetve esemény; e) zárt légterű helyiség: valamely műszaki megoldással környezetétôl fizikailag lehatárolt létesítmény, eszköz, amelynek a külsô környezetbôl történô folyamatos légcseréje nem, vagy kizárólag nyílászárók, illetôleg egyéb műszaki berendezés útján biztosított. A dohánytermékek fogyasztásának alapvetô szabályai 2. § (1) A dohányzás számára kijelölt helyek kivételével - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - nem szabad dohányozni a) közforgalmú intézménynek a szolgáltatást igénybevevôk számára nyitva álló zárt légterű helyiségeiben; b) tömegközlekedési eszközön; c) zárt térben megtartott rendezvényen; d) munkahelyen, a külön jogszabályban, valamint a munkáltató rendelkezései szerint meghatározott esetekben. (2) Nem jelölhetô ki dohányzóhely a) egészségügyi alapellátást, illetôleg járóbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatónak, illetve egészségügyi szolgáltató ezen ellátásokat nyújtó részlegének, valamint gyógyszertárnak a betegforgalom számára nyitva álló helyiségeiben; b) közoktatási intézménynek a tanulók által is használt helyiségeiben; c) nappali vagy bentlakásos gyermekjóléti, gyermekvédelmi, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézménynek az igénybevevôk számára nyitva álló közösségi helyiségeiben; d) helyi közforgalomban közlekedô tömegközlekedési eszközön, helyiérdekű vasúton, valamint menetrend alapján belföldi helyközi közforgalomban közlekedô autóbuszon; e) sportlétesítménynek a sporttevékenység végzésére szolgáló zárt légterű helyiségeiben. (3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérôen - ha tűzvédelmi elôírás nem tiltja - dohányzóhely kijelölése nélkül is lehet dohányozni a) szórakoztató, vendéglátó szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézményeknek kizárólag élelmiszerek, illetve egyéb italáruk kiszolgálására a vendégforgalom számára nyitvaálló helyiségeiben, ha a helyiségben helyben történô fogyasztás céljából meleg- és hidegkonyhai, továbbá cukrászati készítményt nem, illetôleg - az üzletkörnek megfelelôen - csak kiegészítô jelleggel hoznak forgalomba; b) a dohánytermék kereskedelmi bemutatója, vagy egyéb okból történô fogyasztása céljából létrejött rendezvényeken, feltéve, hogy a dohányzást az e törvényben foglalt más rendelkezések egyébként nem tiltják. (4) A dohányzóhely ugyanabban a helyiségben nem jelölhetô ki, kivéve, ha annak légtere a helyiség egyéb részétôl elkülöníthetô, vagy az elkülönítés megfelelô légtechnikai megoldás alkalmazásával megoldható. A dohányzásra kijelölt hely zárt légterű csak abban az esetben lehet, ha a megfelelô légcsere feltételei nyílászáró szerkezetekkel, vagy egyéb műszaki berendezés felszerelésével biztosítottak, és ott más, nemdohányzó személy benttartózkodása - a munkaköri feladatok ellátásán kívül, a munkavédelemrôl szóló 1993. évi XCIII. törvény rendelkezéseire is figyelemmel - a helyiség rendeltetésébôl adódóan nem szükségszerű. (5) A (4) bekezdés alkalmazásában megfelelô a dohányzóhelyek légtechnikai elkülönítése abban az esetben, ha a helyiségben legalább a) a friss levegô befúvását, illetve az elhasznált levegô elszívását biztosító mechanikus szellôztetô berendezés működik, és b) a dohányzóhelyek kijelölése, valamint a helyiség légöblítése olyan módon került kialakításra, hogy a dohányfüst a keletkezése helyétôl közvetlenül az elszívócsatornába áramlik anélkül, hogy a nemdohányzó helyek az áramlás irányába esnének. A dohánytermékek fogyasztására, illetôleg forgalmazására vonatkozó tilalmak, valamint kötelezettségek megszegése 7. § (1) A dohányzással, a dohányzóhely kijelölésével összefüggô e törvényben foglalt korlátozást, illetve kötelezettséget megszegô természetes vagy jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság egészségvédelmi bírság, a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó, e törvényben meghatározott tilalom megszegése esetén a külön jogszabály szerinti fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére köteles. A munkavállalóknak, illetôleg a munkáltatóknak az adott munkahelyet érintô dohányzási korlátozást, illetve a dohányzóhely munkavállalók részére történô kijelölésének kötelezettségét sértô magatartása esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket külön törvény szabályozza. (2) Egészségvédelmi bírság megfizetésére köteles a 4. § (7) bekezdésében megjelölt személy is, aki a dohányzásra, illetôleg a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó, e törvényben foglalt tilalmak, korlátozások betartását feladatkörében nem érvényesíti. (3) Egészségvédelmi bírság csak azon természetes személy ellen szabható ki, aki a cselekmény elkövetésekor 14. életévét betöltötte, és saját jövedelemmel rendelkezik. (4) Az egészségvédelmi bírság összege a) a dohányzással összefüggô tilalmak, korlátozások megsértése esetén legfeljebb 30 000 Ft, b) a dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó kötelezettség nem, vagy nem megfelelô teljesítése, valamint a dohányzást, illetôleg a dohánytermékek forgalmazását érintô tilalmak, korlátozások megtartására vonatkozó ellenôrzési kötelezettség elmulasztása esetén minimum 50 000 Ft, legfeljebb 100 000 Ft. (5) A kiszabott egészségvédelmi bírság összegét úgy kell meghatározni, hogy az igazodjon a cselekmény súlyához és az elkövetô személyi körülményeihez. Indokolt esetben a bírság mértéke korlátlanul enyhíthetô, illetôleg a felelôsségre vonás mellôzhetô. (6) Az egészségvédelmi bírság kiszabására irányuló eljárást a dohánytermék fogyasztására, illetôleg a dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó rendelkezések megsértése esetén az ÁNTSZ illetékes városi intézete folytatja le. (7) Az egészségvédelmi bírság az eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezô hatóságnak az (1)-(2) bekezdések szerinti magatartásról való tudomásszerzését követô 6 hónapon belül alkalmazható. A jogsértô magatartás tanúsításától számított 1 éven túl egészségvédelmi bírság nem szabható ki, kivéve, ha a magatartás jogsértô állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülési idô a jogsértô állapot megszűnésének napján kezdôdik. (8) A (6) bekezdés szerinti hatóságot eljárása során megilletik a 3. § (2) bekezdése szerinti jogosultságok. (9) A jogerôs határozattal megállapított egészségvédelmi bírságot, valamint a dohánytermékek forgalmazásával összefüggô, e törvényben foglalt tilalmat megszegôvel szemben jogerôsen alkalmazott fogyasztóvédelmi bírság összegének 50%-át az Egészségügyi Minisztérium költségvetési fejezete számára nyitott számlára kell befizetni. A számlára befizetett bírság összege kizárólag egészségmegôrzési célra, illetôleg az egészségügyi ellátás színvonalát fejlesztô szakmai programok támogatására használható fel. (10) A jogerôsen kiszabott és meg nem fizetett egészségvédelmi bírságot adók módjára kell behajtani, azokkal egy sorban. (11) E törvény alkalmazása során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt kell alkalmazni. (12) Az egészségvédelmi bírság kiszabása nem érinti a jogsértésnek megfelelô, külön jogszabály szerinti jogkövetkezmények alkalmazhatóságát. (13) A közoktatási intézménynek az e törvény szerint elrendelt dohányzási tilalmat - a tanulói jogviszonyból származó kötelezettség teljesítése vagy az azzal összefüggô bármely tevékenység során a közoktatási intézmény, vagy annak feladatkörében működô más intézmény területén - megsértô, 14. életévét betöltött tanulójával szemben a 3. § (1) bekezdése szerinti személy kezdeményezi a külön jogszabály szerinti fegyelmi eljárás lefolytatását. Záró rendelkezések 8. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követô hetedik hónap elsô napján lép hatályba azzal, hogy a hatálybalépésének napján - érvényes működési engedély alapján - működô vagy folyamatban lévô működési engedélyezési eljárás alapján a működésüket a törvény hatálybalépését követôen megkezdô szórakoztató, vendéglátó-ipari szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézmények tekintetében a dohányzási korlátozást, illetôleg a dohányzóhely kijelölésére vonatkozó kötelezettséget 2001. január 1-jétôl kell alkalmazni. (2) A dohányzásra, valamint a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó, e törvényben foglalt tilalmak, korlátozások nem érintik az egyéb jogszabályban meghatározott érdekbôl, célból, illetôleg módon elrendelt dohányzási tilalmakat, korlátozásokat. (3) A 6. § (1) bekezdésében meghatározott felirat nagyságára vonatkozó rendelkezéseknek meg nem felelô csomagolóanyaggal dohánytermék 2000. december 31-ig forgalmazható. (4) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, az igazságügyminiszter és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelô tárca nélküli miniszter, hogy az irányítása, illetve felügyelete alá tartozó fegyveres szervek tekintetében a dohányzásra, a dohányzóhelyek kijelölésére, illetôleg a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó részletes, az e törvénnyel összhangban lévô szabályokat rendeletben meghatározza. (5) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a munkavédelemrôl szóló 1993. évi XCIII. törvény 38. §-ának (2) bekezdése a helyébe a következô rendelkezés lép, egyidejűleg a 38. § a következô (3) bekezdéssel egészül ki: "(2) A nemdohányzók védelme érdekében - az (1) bekezdésben foglaltakat nem érintve - gondoskodni kell dohányzóhelyek, dohányzóhelyiségek kijelölésérôl, illetôleg a zárt légterű dohányzóhelyeken a folyamatos légcserét biztosító megfelelô műszaki megoldásról. Zárt légterű, több munkavállaló egyidejű tartózkodására szolgáló munkahelyeken - a dohányzás számára kijelölt hely kivételével - nem szabad dohányozni. (3) A 16. életévét be nem töltött munkavállaló a munkavégzésre irányuló jogviszonyából származó kötelezettség teljesítése, illetve a munkavégzéssel összefüggô bármely tevékenység során a munkahelyén még a dohányzásra kijelölt helyen sem dohányozhat. Ez a rendelkezés nem érinti a közoktatási intézmény tanulója esetében külön törvény szerint elôírt dohányzási korlátozást."