Országos Dohányfüstmentes Egyesület

Állásfoglalás

Megdöbbentő összefüggéseket tárt fel az a hazai dohányzási szokásokat évtizedes távlatban felmérő kutatás, melyet az Országos Dohányfüstmentes Egyesület és a Magyar Gallup Intézet közösen végzett. Ez a vizsgálat az Egészségügyi Világszervezet ajánlásának megfelelően külön figyelmet szentelt a dohányzás és a szegénység kapcsolatának.

1.
Az ODE és a Magyar Gallup Intézet monitoringvizsgálata 1995-ben, 2000-ben és 2004-ben mérte fel a dohányzást a magyar lakosság körében, és kimutatta, hogy az alacsonyabb jövedelmi kategóriákban jóval magasabb a dohányosok aránya, mint a magasabb jövedelmi kategóriákba tartozók körében.

Országos átlagban a lakosság 30 százaléka dohányzik. Az egy főre jutó 40 ezer forint feletti jövedelemmel rendelkezők körében 27 százalék, a 20 és 40 ezer forint közötti jövedelemmel rendelkezők körében 32 százalék, a 20 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkezők között viszont 43 százalék a dohányosok aránya.

Az emelkedő cigarettaárak mellett a legalacsonyabb jövedelmű családok dohányosai a rájuk eső jövedelem közel felét kénytelenek cigarettára költeni. A dohányadó a társadalom legszegényebb egyharmadába tartozókat érinti leginkább. A dohányzás a szegények különadója.

2.
A monitoringvizsgálat kimutatta azt is: a felnőtt lakosság körében tovább folytatódott a dohányosok arányának enyhe csökkenése. Ez a kedvező folyamat az alacsony iskolázottságúak és a legmagasabb iskolai végzettségűek között is megfigyelhető. Emellett a dohányosoknak közel kétharmada (64 százaléka), de a legszegényebb egyharmadba tartozó dohányosoknak is 61 százaléka tervezi a leszokást. A dohányzás elleni küzdelemben tehát támaszkodni lehetne a dohányosok leszokási hajlandóságára.

Az ODE vizsgálata azt is kimutatta, hogy növekvő társadalmi elfogadottságra talál a másodlagos dohányzás - a mások dohányfüstjének kényszerű beszívása - elleni küzdelem. A társadalom nagy része megérti a passzív dohányzás veszélyességét: a felnőtt lakosság több, mint kétharmada - dohányosok, nem dohányosok egyaránt nagyon károsnak tartják a passzív dohányzást.

Megnőtt a munkahelyi és a vendéglátóhelyeken való dohányzás korlátozásának támogatottsága is. Magyarországon is kialakul az a társadalmi klíma, amely szükséges a teljeskörű munkahelyi füstmentes környezet jogszabályban való rögzítéséhez.

3.
Mindebből egyértelműen következik, hogy a dohányzás okozta betegségek és halálesetek csökkentése, a dohányzás visszaszorítása elsősorban a leszokást támogató egészségügyi programok aktív kormányzati megszervezésével és támogatásával segíthető elő. A dohányzás elleni küzdelem nem korlátozódhat a dohánytermékek árának növelésére.

A költségvetési hiány pótlására szolgáló füstadó a szegények különadója, ami a társadalmi egyenlőtlenségeket növeli, a szegénységet fokozza. Arra van szükség, hogy az így befolyt pénzből a kormányzat minden módon és eszközzel támogassa a leszokást segítő programokat.

Az Országos Dohányfüstmentes Egyesület megdöbbenéssel értesült róla, hogy amikor a parlament országgyűlési határozatban erősítette meg az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményét, melyet a magyar kormány már korábban aláírt, több kormánytag is a kormány előterjesztése ellen szavazott.

Az Országos Dohányfüstmentes Egyesület szükségesnek tartja, hogy a kormányzat egésze - a társadalmi támogatottságra támaszkodva, és ellenállva a dohányipari lobbi nyomásának - hatékony, célirányos és átfogó intézkedéseket tegyen a dohányzás visszaszorítását segítő népegészségügyi program megvalósítására.

Nem elfogadható a szegények nikotinfüggőségén keresztül finanszírozni a költségvetés hiányát. Még kevésbé elfogadható azoknak a pénzügyi eszközöknek az elvonása, amelyek esélyt adhatnának a dohányipar gyilkos termékeitől való függőségük csökkentésére.

2004. május 25.

Az ODE és a Gallup dohányzással kapcsolatos monitoringvizsgálatai (1995 - 2000 - 2004)